Ha a Shrek-en felnőtt generáció már túl idiótának tartja a „szamaras ogre”-t de a színvilágtól nem tud elszakadni, akkor:-Hallod-e, Rozika te? Menjünk a moziba be!- víg dallam fütyörészéssel tegye egyesbe a lábát és irány valamelyik Cinema, hogy sikoltozva mellényelje film közben a popcornt.Mozi hátsó székeiben csókolózó, ruha alatt matató, kólát hangosan szürcsölő és hasonló alibi tevékenységeken felnőtt generáció számára már nem meglepő az olyan film, amelynek a folytatása mondja meg az előzményt. A The Incredible Hulk is ilyen. Ez persze azoknak jó, akik úgy nézték meg az első epizódot, hogy gőzük sem volt, mire ülnek be és ez a belső vágy nem hagyta őket nyugodni. Ezért most megnézik a második részt, hogy utána újra jegyet vegyenek az elsőre és végre megértsék.
Őszintén megmondom, bár gyermekkorom meghatározott művei voltak a Kockás magazin után a második helyen- kissé lemaradva- a Marvel képregények, ezek filmes adoptációjában eddig majd’ minden esetben csalódnom kellett. Sok példát most nem sorolnék fel, de a Daredevil-ben pózoló Ben Affleck, női fehérneműt nedvesítő vak tekintete volt nálam a csúcs.
A „greenpeace” lény hajdan Stan Lee és Jack Kirby, 4B-s grafitceruzájuk által kelt életre és vált milliók kedvencévé. A Marvel cég, (aki az RPG játékokban és majdnem minden szuperhősös lényekhez kapcsolódó performanszokban éli ki perverzióját) megnyalta szemöldökét és beleköpött virtuálisan tenyerébe, érezve már előre a dollárok millióit, amit eme remek hoz majd nekik hosszútávon. Ahogy ez már elvárható volt, az offline médiából hamar átnyergelt a karakter a rajzfilmekbe, hogy azután nem sokkal, 6 egész pontos IQ tesztet felvonultató body buildereket fújjanak le zöld olajfestékkel és eme celluloid retteneteket besorolják majd a negyedkategóriás mozik Monstre-panoptikumába.
2003 volt az év, amikor Ang Lee rendező vette a bátorságot (és ehhez az összes technikai flikk-flakkot), hogy megcsinálja az Univelsal stúdió horrorfilm sorozatának egy újabb tagját.
Tudom, hogy a film dollármilliókat hozott a stúdiónak és állításuk szerint sikeres volt, viszont én háromszor kezdtem el nézni a 132 perc hosszúságú művet, de mindig bealudtam rajta, mint kisgyerek az esti tápszeren. A negyedik próbálkozásom sikerrel zárult és azóta arccsontomon megtalálható Hulk monogramja, melyet az elalvást nehezítő, szemhéjamhoz támasztott 2db százas szeg gravírozott a szövetbe. Eric Bana távolba nézését és hallgatását kizárólag Franco Nero, Honfoglalás című magyar klasszikusban nyújtott alakításához tudnám hasonlítani.
A végeredménnyel a Marvel sem volt elégedett és úgy döntött, hogy akkor majd ő odacsavar az érzékeknek és megoldja saját maga a folytatást. Ergo, remake lesz az Ang Lee filmből! A szereplőválogatáson szóba került egy két epebeteg is a szín miatt, génhibás hupikék törpike, Shrek fia, Barba-papa és a Ghost Busters zöld, idióta zselélénye, de nem ütötték meg a minimum mércét. Viszont sorszámot tépett Brendan Fraser és Adam Garcia is.
A nyertesnek járó, kizárólag zöld színű zsírkrétákból álló készletet Edward Norton nyerte meg, akinek társa az a híres Liv Tyler, kinek a faterja akkora szájjal dicsekedhet, mint a mi Kelemen Annánk és akinek egy sebészeti bravúr során a hegyes füleit nyom nélkül sikerült eltávolítani, miután elhagyta a Gyűrűjét.
A mostani The Incredible Hulk című film arról számol be a nagyérdeműnek, hogy hogyan lett Bruce Banner- ből (ez a keresztnév már Batman-nek is bejött) a hihetetlen Hulk?!
Adott egy tök nyugodt tudóscsávó, akit a paksi atomerőmű 2-es blokkjának hibájából hatalmas erejű gamma sugárzás ér. Ez olyannyira megmérgezi sejtecskéit, hogy ha ideges vagy izgalomba kerül, akkor nem csak a tenyere izzad, mint középiskolásnak a matek érettségin, hanem egy dühöngő óriás lesz belőle.
Tulajdonképpen ezen képességeknek minden magyar, dolgozó ember birtokában van, csak mi a dühünket vagy magunkba visszaforgatva sütjük el, vagy kiosztunk egy-két sallert bármely, közelünkben lévő - nálunk természetesen gyengébb- élőlénynek, legyen az a gyerekünk, kutyánk vagy a sarkon kolduló mozgássérült alkoholista. Aztán ha találkozunk véletlen egy nálunknál erősebb, ugyanilyen idegbeteggel, mint mi, akkor kezdődik az igazi harc meg küzdelem!
Itt ugyanez a helyzet, csak fel van töltve egy halom optikai tunning-al.
Mondjuk az „izgalomra zöldülök” tulajdonság annál a résznél elgondolkodtató, amikor Buce az ex elf-lánnyal szeretné eljátszani a papás-mamás felnőtt változatát…
Itt többször adják fel, mint a kapuzárással küszködő nyugdíjas a flörtöt az öregek otthonában.
Ellenfél a Förtelem nevű arc, aki sokkal többször kölcsönözte ki a Szabó Ervinből, Arnold Schwarzenegger- A testépítés nagy enciklopédiáját, mint főszereplőnk.
Ezért hősünk választás elé kényszerül. Vagy folytatja ugyanazt az unalmas életet és puffog magában, „hogy ez az élet mennyire szar”, mint eddig vagy megpróbálja kezelni a benne rejlő szörnyeteget és a haragot jó útra terelgeti.
Gondolom nem kell senkinek filmesztétának lenni ahhoz, hogy megértse az üzenetet:
- Kezeld a haragod, ne fojtsd el magadban, pörgesd bele az energiád másba és tied az Aerosmith énekesének a lánya.
Aki nem szereti a képregényeket és a szuperhősöket, nem ettől a filmtől fogja megszeretni.
Aki szereti, az vagy ilyennek képzelte magát kiskorában, amikor olvasta a holland nyelvű importot a paplan alatt, éjjel zseblámpával. Vagy csak szeretne felnőtt fejjel ilyenné válni, hogy egy-két zöld pörölycsapással megbüntesse a közelében élő/ dolgozó idegesítő embertársait.
Kinek-kinek másért, de jó szórakozást hozzá!
