Gyorsan írok emberek, mert rengeteg a tennivaló. Az év vége nagyon kemény időszak számunkra, hála Önöknek. A meló ketté van szedve.
Keleti kollégáknak még van bő egy hetük, de nekünk nyugatiaknak (nem, nem a gazdasági helyzet miatt) már csak egy nap. Kari lesz. A mostani éjjelt egy kis lazítással, pihenéssel akartam eltölteni, mert az elkövetkező napokban egy szusszanásnyi időnk sem lesz. Ugyan, pár kollégámmal megfogadtuk, hogy itt, a földön eltöltött időnk krónikásai leszünk, mi magunk, de egyszerűen nem tudjuk tartani ígéretünket. Tudjuk, hogy sokukat érdekli az a vonal, de türelmet kérnénk. Csak pár nap, amíg lemegy ez az őrület, ami a négy héttel ezelőtt kezdődő Úrjövettel indult. Ne kérdezzék tőlem sem, hogy mire ez a felhajtás? Jézus, nyár közepi gyerek, erre a nagyokosok körbelőtték két dátummal.
A mai embergyerekek csak a téli szünet és az ajándékok miatt várják Őt. Gondolhatják, hogy eshet neki. Eltűnt a varázs, az igazi üzenet, a lényeg. Csak az arany maradt és tömjén, vasfazékkal.
Év végén, amikor Szilveszter pápa tolja mindenki arcába a konfettit, mindig elmélázunk kicsit egy pohár forralt bor mellett a társainkkal, szárnyaszegetten. Azt gondoljuk, az emberek tanulnak a hibáikból és következő évben, majd nem vétik el ugyanazt. De csalatkoznunk kell mindig. Az előző ciklusokban már annyira elharapódzott a rohadt nagy ajándékozgatási kedv, hogy nem bírtunk el ennek a veszteseivel -akik a nagy vásárlásba belerokkantak- mi magunk. Abban az évben a pokolból is hívtunk katonákat, akik segítettek az embereket, a nagy érdek-ajándékozás utáni magányból kirángatni. Miért onnan? Mondtuk, hogy a PR-juk más csupán, a cél közös. Nem mondom a lenti Boss vastag ceruzával írta a számlát, úgyhogy a fenti pénzügyesnek ügyesen kellett a számlákkal trükközni, hogy az éves budget-ből kijöjjünk. Így játszotok, humánok?- gondoltuk. Válság ide, válság oda, a plazmák meg a Playstation-ök, nem magukat veszik meg a boltban. Ilyenkor nem számít a szegénység, ilyenkor nincs panaszkodás a szomszédoknak, báránykáim?
Már látom előre a forgatókönyvet. Majd 24-én átadásra kerül az a nagyon drága dolog, aminek a másik fél nem annyira örül, mert nem pont ilyet szeretett volna, de eljátssza a „Boldogat” pár percre. Az ajándékozó meg akár egy évig is fizeti a törlesztő részleteket, mert ugye lehet 0% a THM, de a vételár az nem tűnik el magától. Erre természetesen csak 25-én eszmél, amikor otthon ül egyedül egy üveg, olcsó lőré mellett aggódva. Ahogy fogy az üveg tartalma, telik meg a test és szellem keserűséggel, aztán irány a Duna. Na, ezeket a szituációkat kell megakadályoznunk, és ezekből van évről évre egyre és egyre több. És mikor a pápa az Urbi et Orbi –t mondja, akkor az áldás nem Önöknek szól, hanem nekünk, anygyaloknak. Mind az ötven nyelven. Meg vagyunk áldva az emberekkel.
A marketingkommunikációnk új logót tervezett. Évközben átfestjük a templomok freskóit is, és cseréljük a rózsaablakok ólomüvegeit. Ez az:
Mi az, hogy erős? Meg bántó? Istenkáromló? Ne vicceljenek már! Egyrészt ez a fia, nem Isten. Másrészt, ne álszenteskedjenek, azt hagyják meg nekünk. Harmadrészt, ez a mi cégünk, nekünk szabad az ilyen típusú vicc. Jézus is találónak tartotta, bár nem volt őszinte a mosolya, de nem miattunk nem. Ez az igazság, ami a képen van. Lássák be végre! Tudják fent, hogy mit tesznek idelent. És ehhez igazítják a designt. A szív helyét átvette a bankó, pedig a szeretet nem megvehető ám, testvéreim, bármennyire is úgy gondolják. És lehet, hogy a pénznek nincs szaga, de akinek nincs pénze, annak van. De szíve is van mellette és a kicsit is értékeli.
Kettős érzelmekkel szemlélem, hűvös, decemberi estéimen sétálgatva az aluljáró lakóit. Pár éve láttam először egy fiatalokból álló csoportot, akik decemberben kis csomagocskákat, forralt bort és cigarettát osztogattak a fedél nélkül élőknek. Azóta is csinálják, minden évben. Miért ezt adják? miért nem mást? Egyszerű a válasz. Mert erre volt igény. És sosem felejtem el azon, földön vacogó emberek tekintetét, akik nem akarták elhinni, hogy van ilyen. Vannak még ilyenek. Egy vérből valók, de mégis mások. És mégsem mások. Mennyibe is került ez fejenként? 70-80 Ft? És igazi öröm és hála van a másik oldalon. Hálaadás. Szép szó. És Ön, kedves, szeretett bárányom, ki almát eszegetett hajdan az Édenben, mekkora örömöt lát a másik arcán a többtízezres ajándék átadását követően?
Igen, lehet, hogy nyálas vagyok ma, de angyalként megtehetem. Nézzék ma el nekem! Mint tudják tisztelem a szabályainkat. Meg tisztelem a feljebbvalóimat is, pláne ha tudom, őket csak a Jószándék vezérli. Meg biztos, kicsit nyűgösebb is vagyok az átlagnál ezekben a napokban, ugyanis mióta a XVII. században a germánok kitalálták ezt a fenyőfa díszítgetést, azóta ezeket is nekünk kell eljuttatni mindenhová és tiszta gyanta a kezem, meg tűlevél a hajam. Útálom! Meg persze senki nem mondta a felvételinél ezt a cipekedős cuccot. Nem vagyok én hordár!
Mondtam, hogy sok a dolog, így lassan tényleg mennem kell. Azt pozitívan értékeltük manapság, hogy sokan hisznek az angyalokban. Van, aki látott is hozzánk hasonlót, van, aki nem.
Mindegyik oldalnak azt üzenném, hogy ne a részleteket figyeljék, mert elvesznek bennük. Nem minden angyalnak van szárnya, még kevesebben repülünk. Ott vannak az angyalok Önök között is, csak vegyék észre. Egy angyali mosolyban, egy angyali tekintetben, egy angyali simogatásban. És, hogy mitől angyali? Mert tiszta, őszinte és szívből jön. Nem pénzért vehető meg. Ne nézzék, érezzék csupán. Menni fog, tudom. Bízom önökben. És igyekezzenek, hogy jövőre mégse a fenti póló legyen a trendi.
Kívánok Önöknek:
