Gondolom észrevették, hogy zajos az év vége. Most nem közvetlenül a petárdákra gondolok, de kapcsoltban van velük. I. Szent Szilveszterről van szó. Meg az ő ünnepéről, ami sokáig össze-vissza tolódott a nyugati kultúrkörökben. Volt, amikor december 24-én ünnepelték, de ott összeakadt egy másik égi celebbel. Aztán előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ra. Ők persze többen voltak, hiszen „3 a magyar igazság”, még a messzi földön is, így simán lenyomták a krónikást. Addig kísértették álmában XII. Ince pápát, hogy rögzítette január 1-re és ezzel minden a helyére került.
Eredeti nevét kevesen tudják, de Kamilló Márió néven sírt fel a pólya alól először. Mivel olasz volt a szentem, édesanyja Mamma Donna egy rétestésztával hallgattatta el sírósabb napjain. A tészta szeretete innen ered nála, és a babona is, miszerint az életet és a boldogságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Minél gazdagabb és sokrétűbb a töltelék a rétesben, annyira bőven méri az ég a boldogságot is az újesztendőben. Persze, hisz minél hangosabban sírt a kis Márió a bölcső mélyén, annál több töltést lapátolt Mamma a szájszervébe, hogy eltömje az üvöltőnyílást. És a csend neki boldogságot jelentett.
Csak az emlékszik I. Szent Szilveszter eredeti nevére, aki szemtanúja volt, amikor 8 évesen a Bibliájával csapta tarkón az osztálytársát, aki homokkal akarta őt megetetni. – Jól áll a kezében! - mondogatták akkor sokan. Hogy ennek, vagy másnak köszönhető-e a későbbi hivatása, azt nem tudni. Gyanítom, köze van hozzá. Kiskorában jó tanulónak tartották, és bár testnevelésből sosem volt erős, hittanból különösen az volt. Állandó céltáblának lenni az iskola izmosabb fiúinak nem könnyű szerep. Ezek alapján már érthető a jeles hittanból. Valamiben hinni kellett.
Az édesanyját tisztelte, szerette. Voltak kedves próbálkozásai is a nevelésre. Az öreglány hitt a népi praktikákban, viszont utálta, hogy gyermeke folyamatosan káromkodik. Így sokszor kente be a kis Márió száját mézzel, hogy ékes beszédű, kedves emberré váljon. Persze arra is jó volt, hogy a folyadékhiány miatt ne cserepesedjen ki a szája. Márió ezt nagyon szerette és pubertás korában is megtartotta a szokást. A tragikus, éjjeli randi előtt is bekente száját, majd találkozott Csöcsös Tecával a molnár lányával, titokban a malomban. A molnár ugyanis nem támogatta tiszta szívvel ezt a kapcsolatot, ezért mindig csak lopva tudtak találkozni. Bár Teca megígérte apjának, hogy nem találkozik udvarlójával, de hát a szerelem… Márió úgy gondolta, hogy az éjféli csók így annyira édesre sikerül majd, hogy hosszan együtt lehetnek Tecával, házasságban, gyermekáldással, nem törődve a családi ellentétekkel. Ezzel a gesztussal akarta megpecsételni szerelmüket. A csók jól sikerült, de a méz annyira ragadós volt, hogy nem tudtak egymás szájától elszakadni. Feszegették, húzták, nyúzták egymás lipp-jét, míg végül engedett a csiriz. De Teri egyensúlyát vesztette és belezuhant a búza közé. És a búza tulajdonsága, hogy könnyen elnyeli az embert. Teca ott lelte halálát. Márió összeroppant a felelősség súlya alatt, bár kétségtelen, hogy a szerelem holtodiglan tartott. Teca holtáiglan. A kenyér a rákövetkező héten, ízben pikáns fejjegyet kapott, mit kedveltek a környékbeliek. De azóta, -mint Teca az ígéretét-, a kenyeret is meg kell szegni mindig, hogy legyen a családnak egész évben belőle. Ha már a molnárnak nem lett családja.
Édesanyjával, az idővel fokozatosan romlott a viszonya. Egy december végi napon romlott el végleg minden. A szülei nagyon összevesztek, amit már tudunk, hogy nem javasolt ezen a napon, hiszen akkor egész évben áll a bál. Mamma Donna-nak elege lett és a nagy morgás közepette, miközben Fater kivitte a szemetet, becsapta maga mögött az ajtót. Átment a falu sárkányfű árusához, Dokihoz, ahogy a helybéliek nevezték. Senior Inflagranti annyira megbabonázta Márió anyját a sztetoszkópjával, hogy többet haza sem tért családjához. Ebbe az édesapja annyira belebetegedett, hogy az alkoholizmushoz fordult segítségért. Azóta tartja magát az a szokás, hogy újév napján nem szabad orvoshoz menni, de még kihívni sem a házhoz, mert akkor egész évben kerülget minket a nyű! És a szemetet is tilos kivinni aznap, mert akkor kidobjuk vele a szerencsénket, mint Márió apja a házasságát.
Nagy volt a szegénység Kamilló csonka családjában. Fater lenyúlta Márió csúzliját, hiszen ő úgysem használta, mert tisztelte a természetet, még ha ennyire csúnyán el is bánt vele. Az apa próbált a kis fegyver segítségével élelmet szerezni az asztalra. Mivel a delírium átitatta testét teljesen, a célzás nem volt erőssége. Így történhetett, hogy gyakorlás közben a kert végében felállított üres borosüvegek helyett a szomszéd pulykáját találta el izomból, aki egy „Rutrutrut” kiáltás után lebucskázott a kerítésről. Apa körbenézett, majd gyorsan először a hóna alá csapta, majd a házban a forró vízbe a tetemet. Don Tasziló feje izzott a méregtől és üvöltözve támadt az apára. Ő először próbálta tagadni a dolgot, de a kondérból kikukucskáló pulykaprofil lebuktatta. Szerencsére csak a pulyka árát kellett megtéríteniük, ami az apa üres üvegeinek visszavételéből könnyen sikerült. Pulykát enni azóta szerencsétlen dolog, mert mérget hoz a házhoz. Ugyanez igaz a baromfinépségre is, mert hátrakaparják a szerencsét. A hal szintén, ugyanis apa próbálkozott –szintén nem legális eszközökkel – a pecával is, amíg a halőr szájba nem csavarta egy evezővel keményen. Akkor jött rá, hogy a más dolgának elvétele nem jó, nem vezet sehová. Ezt adta örök útravalóként fiának, aki sosem felejtette el apja utolsó forralt boros böffentésének hangját, ahogy az örök vadászmezőkre lépett, hogy ott orvvadásszon tovább pulykákat és halakat.
Teltek, múltak az évek, tanulásának és szorgalmának megérett a gyümölcse. Vette a létráját és elkezdte szüretelni. Akkor még az öreg Melkiadesz pápa volt a vezér a lepénysapkások között, de Márió már ezen időszak alatt is magas rangú egyházi vezető volt. Olyannyira, hogy a pápa politikai ügyeibe is jócskán belelátott, meg is lepődött azon, hogy kisfiúk képeivel nem volt tele a stratégiai kézikönyv. 314. január 31-én választották meg pápának és bár fájó szívvel, de lemondott, az addig lányok körében méltán elhíresült Kamilló „mézescsók” Márió névről, hogy felvegye I. Szilvesztert. Mint említettem, a politikában ügyes volt, hála a sakkban szerzett jártasságnak és az „Adj király katonát” népi játékban szerzett leleményességnek.Nagy spanja volt I. Konstantin császárnak, sokat melóztak együtt. A leghíresebb projectjük az I. niceai zsinat volt, ami az egyház történetének első egyetemes zsinata volt. Sajnos Szilveszter nem tudott elmenni rá a pirotechnikai kutatásai miatt, de követével képviseltette magát. Mivel gyermekkorában is sok fura logikai bukfencet és ellentmondást talált a könyveiben, úgy gondolta itt az ideje, hogy egyesítsék Jézus személyéről és természetéről vallott nézeteket. A végén úgy álltak fel az asztaloktól, hogy megegyeztek abban, az Atya és Fiú egylényegű lények. Egyik sem áll alárendelt viszonyban a másikkal. Legalábbis ezt dokumentáltuk. Ja és elítélték Arius és barátainak eretnekmozgalmát. Nem jártak ők messze az igazságtól, de mégsem engedhették, hogy ez kiderüljön, hisz rossz fényt vetett volna a Szentháromságra.
Konstantin egyszer nagyon beteg lett és Szilveszter ezt nem nézhette tétlenül. A lepra genyó egy dolog. Az ember elkezd szétszórttá válni, lépten-nyomon elhagyja a dolgait. Szilveszter egy vérrel teli kádban való fürdést írt fel Konstantinnak, mely kigyógyította a bajból. Hogy honnan szerzett ennyi vért? Gondolom Lestat neve nem cseng idegenül az olvasók között. De ezt nem tőlem tudják. Letagadom. Konstantin annyira hálás volt barátjának, hogy felvette rögtön a keresztséget is. Most már gondolom nem meglepő senkinek, hogy miért tűzte ki célul hátralévő életében a démonok irtását, amikor megbuggyant elméje.
Szilveszter a hálának tudta be a Donatio Constantit is, melyben a császári hatalom elismeri a pápai jogok felsőbbrendűségét a keleti pátriárkák felett minden hitbéli kérdésben. Ráadásul világi hatalmat is ruházott ezzel a mindenkori római püspöknek Róma, és a nyugati világ felett. Sajnos csak később tudta meg, hogy a múlt Sebestyén Balázsa, alias I. Adorján pápa gonosz tréfája ez csupán, aki jogait akarta megerősíteni.
I. Szent Szilveszter 335. december 31-éig töltötte be hivatalát, most már talán érthető az „ünnep” dátuma. Az előbbieket elolvasva könnyen belátható, hogy egy-egy szokás mennyit torzult az eltelt idő alatt és mennyire nem tudjuk sokszor az igazat. Mármint azt, hogy egy-egy babona honnan ered?!Amit itt olvashattak, az a színtiszta igazság. Ahogy én tudom. Sok a pletyka fentről.
De mégis, a pezsgőpukkanáskor gondoljunk őrá is egy kicsit. A kis Márióra, aki bár nem volt varázsló, de mégis személyével, közeli kapcsolatokat ápolt a világi hatalmakkal. Meg velünk is. Megérdemli, hogy tudjuk ki volt. Honnan indult és hová jutott.
És Ő nem Isten, hanem csak Jó Ember akart lenni. Ez maximálisan sikerült. Ezt tanácsolom mindenkinek.
Boldog, sikerekben és angyali történetekben gazdag, vidám újévek kívánok!
