Egy történet arról, amikor a magyar HR- valóság szembetalálkozik a kreativitással, aki csak egy kiutat látva az „Izéld meg a fűnyíródat, Nyuszi!” alapelvet követi, de okosan és szépen. Nem mostani a történet, de eszembe jutott megint.
Kerestél már állást? Ne hazudj! Mindenki keresett már.
Amikor nagyfaterodnak nagylelkűen felajánlottad, hogy visszaviszed az üres üvegeket a sarki visszaváltós asszonynak, az már az volt. Persze csak akkor, ha cserébe neked is lepottyanhatott egy nejlonos kókuszcsemege a Szofija mellé. Mutyimeló, kicsiben.
Aztán ahogy telt múlt az idő és az öreged sem lett fiatalabb, már neki vitted a kókuszcsemegét és magadnak vetted a Szofit, lopott percekben elpippantva a szálakat a baromfiudvar rejtett szegletében. Felnőttél és beiskoláztak a szüleid. Szerencsés esetben, először középiskolában nőtt ki a gondolat a fejedből, - egy időben az első szál szőrrel az állad tövén-, hogy a péntekenkénti suli-bulihoz kellene egy kis tornapénz. Először a muterékhoz mentél, de azt láttad, hogy úgy ülnek a nappali közepén egy csorba virágcserépbe ültetett 500 Ft-os bankóra meredve, mint Pinocchio a Csodák mezején. Locsolgatták, hátha több lesz. Nem lett több. És nem volt nehéz pubertáló agyaddal kikövetkeztetni, hogy rájuk, mint az esti sörözéseid szponzoraira, nem tehetsz téteket. Így a rávalót neked kell megkeresned. Diákmunkák, színes szórólapozás a városi szmogban, ahol az Alkesz Pista a Fedél Nélkül ajánlgatásából többet vitt haza egy nap, mint a te havi bruttód, feketén, fehéren.
Aztán meglett az érettségi, és magával ragadott téged is a munkaerőpiac szippantós kocsija.
Anyád kivasalta reggelente a 100% polyester ingedet, te belőtted sárga Velmetinával a sérót és felvetted a szalagavatós zakódat fekete farmerrel, kizárólag a hozzá dukáló makkos cipő-fehér zokni közhellyel megfejelve a vizuális élményt. Rutintalan voltál és annyira kiscsikó a munkakeresésben, hogy anyád uzsira még zabot csomagolt. Aztán teltek az évek, és a próbálkozásokat, ha nem is mindig siker, de a tapasztalat kötött sapkája mindenképpen koronázta. Ha most neked olvasó, el kellene mondanod, hogy milyen élmények, érzések, düh és csalódottság hullámok azok, melyeken átestél és ha véletlen a válaszodat teszt formájában kellene beikszelned, akkor melyiket választanád?
A.) Mindig kedvesek voltak velem, sosem hoztak kellemetlen helyzetbe az interjún, és minden állást megkaptam.
B.) Kedvesek voltak velem és ha épp nem is nyertem el az állást, mindig azonnal értesítettek és annyira elnézést kértek, hogy már én kezdtem el őket sajnálni.
C.) Pályázgattam, semmi válasz. Aztán ha volt interjú, nagyon örültek és a végén mosolyogva közölték, hogy majd értesítenek (valószínű arról, hogy nem vettek fel). Aztán azóta csak várok. Ennek már 3 éve.
Amennyiben az az eset áll fent, hogy mindegyikre volt precedens, akkor picit súlyozzad, hogy melyik volt többször? Sikerült? Na ugye?!
Történetem főhőse is súlyozta az átlagot, mint Fekete Laci kőgolyója a gyereke év végi bizijét.
Az internet elnevezésű nemzetközi sztráda egyik pihentető jellegű megállóján (youtube) találtam a következő videót. Na, de mielőtt megosztanám egy kis gyors háttér hozzá, aminek utána nyomoztam és kikerekedett belőle az igaz történet, mint Lagzi Lajcsi arca trombitálás közben.
Vala egy fiatal, tehetséges srác, aki a Mátrix-trilógiát megunva, az ügynök oldalról szeretett volna átnyergelni az ügyféloldalra, szakma jelleggel. Évtizednyi tapasztalat, iskolák külföldi és belföldi papírjai, nyelvtudás, stb. Egyszer csak talált egy nagyon szimpatikus meghirdetett pozíciót az egyik autós cégnél, mely cég onnan kapta a nevét, hogy az alapító fia kiskorában, amikor először megpillantotta az eget, így kiáltott fel: - „Ni, nap!” Ők persze angolt használtak nyelvnek, így a szabadfordítást mindenkire rábízom. Hősünk be is adta a pályázatát. Majd a biztonság kedvéért még párszor elküldte, hogy tuti meglegyen és kért erről visszajelzést.
Hogy, hogynem, az a fránya visszajelzés csak nem akart megérkezni. A srácot nem olyan fából faragták, hogy ily könnyen eltántorítható lett volna a hőn szeretett állástól. Gondolt egyet és az álláskeresés egy igen szokatlan, mondhatni egyedi és Magyarországon eddig nem látott módját választotta. Lássuk csak, hogy hogyan történt mindez és miről is beszélek?
Most, hogy mindenki könnyesre röhögte a 100-as zsebkendőcsomagot, majd hitetlenkedik, hogy biztos videós trükk, ellent kell, hogy mondjak. Short movie megtekintése után megkerestem és saját szememmel láttam ezt a hirdetést a klipben szereplő épületkomplexum előtt. Miről volt szó? Mivel válasz nem jött a cégtől, az álláskeresőnk saját arcképével ellátott, a céget és a megpályázott pozíciót feltüntető önéletrajz kivonatot tett a cég központi épülete elé, saját pénzből. S láss csodát, két óra sem telt el, máris hívták telefonon. Persze nem a HR, hanem a cég kommunikációs osztaga, hogy „Le kéne azt a táblát venni, nem kell aztat odatenni, ilyen csúnyán belemenni, meg cég nevével vicceskedni.”
Telefonos beszélgetésben kiderült, hogy a HR már előmelegítette azt a pax tollat, mellyel az általuk kiválasztott személynek csak egy autogramot kell firkálnia a szerződésére. Ja, hogy elfelejtettek szólni? Ugyan. Kit érdekel? Ment a telefonban a hím meg a hám, meg a tesze meg a tosza, nagy gázokkal feltöltött bullshit lufik eregetése magyarázkodás jelleggel, de ez már csak az utóélet. Nem is ez a fontos.
Volt egy srác, aki megelégelte a magyarországi HR gyakorlatot és elpattant nála egy húr, mint Michael Douglas-nál az Összeomlásban és egy nagyon kreatív módját választotta az álláskeresésnek. Aztán amikor kiderült, hogy a lapok úgy vannak leosztva, hogy Korda Gyuri sem tudja lekövetni szemmel, nem rettent meg az Olympus hegy HR isteneitől, hanem még pár napig kint hagyja az ominózus kocsit a képével a cég előtt. Vírusfilmet készített, terjesztette a világhálón és felkerült szakmai és tematikus site-okra is a műve.
Lényeg. Nem betojni, csak bátran és eredetin tevékenykedni álláskeresés fronton is. Ezzel tűnsz ki a tömegből. Vagy így, vagy úgy, de a gyümölcs egyszer beérik és ezzel a gyümölccsel nem lesz termelői sztrájk.
A srác már talált állást, de sokan lehetnek, akik egyszer hasonlóan berágnak. Tessék csak HR-es olvasók mindenkinek szépen visszajelezni!
